ifj. Markó Károly

Ifj. Markó Károly (Pest, 1822. január 22. – Moszkva, 1891) festőművész, id. Markó Károly festő legidősebb fia.

Tekintettel arra, hogy neve apjáéval azonos, festményein a Carlo nevet használta.

1836-ban kezdte meg tanulmányait a bécsi akadémia tájképfestészeti osztályán. 1838-ban költözött Pisába apja meghívására, innentől az oldala mellett nyerte kiképeztetését Firenzében. Édesapja festészeti irányához hű is maradt mindvégig. Tanulmányutat tett Rómában és Firenzében, utóbbi helyen Kovács Mihállyal fordult meg. Firenzében tanította Obolensky orosz hercegnő lányait is, később az ő meghívására tette át lakhelyét Moszkvába 1885-ben, miután felesége meghalt.

Műveivel leginkább a bécsi és milánói kiállításokat kereste fel, a Műegylet Képzőművészeti Társulata által szervezett budapesti tárlatokban csak ritkán szerepelt. Képei közül nevezetesebbek: Részlet Terracinából, Eszményi tájkép, Carrara vidéke, Részlet Elba szigetéről, Hegyi részlet, Siena látképe és vidéke.

Festő. Id. Markó Károly legidősebb fia. Bal szemére megvakult egy gyerekkori baleset következtében. A bécsi Képzőművészeti Akadémia tájképfestészeti szakán tanult 1836-tól. 1838-ban édesanyjával és testvéreivel együtt Pisába költözött, ahol id. Markó Károly élt. Apja irányításával folytatta festészeti tanulmányait. Rómában járt 1843-ban. 1851-1854 között Bécsben töltött hosszabb időt. Bécsi tárlatokon több alkalommal szerepelt. 1854-1885 között ismét Olaszországban élt. Firenzében 1845-től állított ki. Tiszteletbeli tanárává nevezte ki a firenzei, az urbinói és a peruggiai akadémia. Több olasz városban rendszeresen kiállított. Felesége halála után Moszkvába költözött, követve két tanítványát. Hazai közgyűjteményben a Magyar Nemzeti Galériában találhatók művei, külföldön Firenzében és Milánóban.